 Október 5. és 7. között, három napon át Magyarkanizsán a hagyományokról, a megőrzésükről és a régi szokások felelevenítéséről szólt az élet a kukoricafesztivál kapcsán. A már – joggal mondhatni – nagy múltú kukoricafesztivál visszacsempészi a hétköznapokba a letűnt korok életmódjának hangulatát, amikor betekintést nyerhetnek a mai fiatalok abba a korszakba, amikor még kézzel szedték a kukoricát, kézzel morzsolták, annak minden részét valamilyen módon hasznosították. A városi fiatalok közül kevesen, de a falusiak közül is mind kevesebben tudják azt, hogy hogyan kell kukoricát szedni, csuhébabát készíteni, a szárkúpolásról nem is beszélve. Az sem valószínű, hogy a napi étkezésben benne van a puliszka vagy a görhe, mert lassan, de biztosan áttértünk másfajta étkezésre, elfeledve azt, hogy abból kellene gazdálkodnunk, ami nálunk őshonos, mint a kukorica. Ezekre is felhívja a figyelmet a kukoricafesztivál, melynek fontos része ez is, továbbá nagy hangsúlyt helyeznek a népzenére és a néptáncra is, éppen ezért a szombat reggeli piac alkalmával a néptáncosok megkezdik a hívogatást a fesztiválra, majd végigvonulnak a Fő utcán tisztán csengő énekhangjukkal, hogy aztán a városháza előtti téren ünnepélyesen is megnyissák a fesztivált. Idén a kampány is része volt a rendezvénynek, a közelgő nemzeti tanácsi választások fontosságára hívták fel ugyanis a figyelmet a Magyar Összefogás lista jelöltjei, akik mindannyian a megmaradásunk érdekében tett lépésekre tértek ki beszédükben. Sárközi István, Sutus Áron és Bajusz Koncz Ágnes tartották meg beszédüket a fesztivál egy-egy állomásán.
Bővebben:
A csönd városából sárga arany városa
|
