|
Magyarkanizsai körökben, de távolabb is ismerős Sagmeister Ernő borász neve, aki akkora alázattal és mély érzésekkel tud beszélni a vidékről, a szőlőről és a borról, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni. Szinte képekben fejezi ki magát, mondandója magával ragadja a hallgatót, és talán még a bort nem annyira kedvelőt is képes lenne kíváncsivá tenni. Ez is, és persze a tudása is szinte egyedülállóvá teszi a környéken. Reményt ad arra, hogy még nem haltak ki azok az emberek, akik munkájukat nemcsak izzadságos munkának, hanem életfeladatnak, a végiggördülő verejtékcseppeket pedig nem kizárólag keserű és kényszerű velejárónak élik meg, hanem a folyamat áldásos részeként is, mivel tudják, valami jót alkotnak, sokak örömére.
Szaki, így ismerik barátai, mellőzve minden pátoszt és fennköltséget, egy órán át mosolyogva mesélt, és közben tapintani lehetett az őszinteséget, az odafigyelést és a szeretetet, amit ő a szőlőjének és vidékének ad, ezáltal nekünk is. Megmutatta, hogyan lehet valakit pillanatok alatt a szívbe zárni, nemcsak a néha transzcendentálisba hajló gondolkodásmód, hanem a minden sallangot mellőző, egyszerű jóság miatt, amire a szakértelem mellett is csak fel lehet nézni.
A Dukay–Sagmeister-borokat Magyarországon a Michelin-csillagos éttermekben és előkelő szállodákban kortyolgatják a vendégek.
Bővebben:
Különös kegyelem kell a borkészítéshez
|
