Az Ilonafalu és Velebit közötti halastón október 11-én megkezdték a téli lehalászást. Ez a művelet igen látványos, hiszen a kerítőhálóval egy adott helyre szorított halakat merítőhálóval emelik ki a vízből, hogy utána elvégezhessék a fajta és méret szerinti válogatást. A munkások nagy szakértelemmel végezték a dolgukat, az állandóan ugráló és ficánkoló halak közül egy sem esett vissza a vízbe.

A Kapitány-rét Halgazdaság halastava mintegy 670 hektáros vízfelületével az egyik legnagyobb halastó Szerbiában. Éves szinten mintegy ezer tonna halat tenyészt ki, ennek 80 százaléka ponty, a többi busa (tolstolobik), amur és süllő. A Kapitány-rét egyike annak a két szerbiai halgazdaságnak, amely az uniós országokba is jogosult exportálni a halat.

A hal piaci árának emelkedését a pontyhiány idézte elő, amit viszont a halgazdaságok megszűnése okozott. Négy-öt évre visszatekintve ma akár 40 százalékkal is kevesebb működik, mint akkor, pedig a szerbiai hal minősége a legjobb, a környező országok ebben elmaradnak tőlünk. Amennyiben tudjuk, hogy Szerbia élen jár a szív- és érrendszeri valamint a cukorbetegség terén is, fontos lenne, hogy növeljük a halfogyasztást, mert ma a szerbiai polgárok évente mindössze 5,6 kilogramm halat fogyasztanak el, ami nagyon kevés. Az ország érdeke is lenne, hogy a halfogyasztás növelése érdekében nagyobb támogatást nyújtson a halgazdaságoknak, amelyek első osztályú halat adnak a piacra, ahelyett, hogy kétes értékű és minőségű halak behozatalát engedélyezi, mint amilyen a vietnami pangasius, amit a világ legszennyezettebb folyójának, a Mekongnak a völgyében tenyésztenek, hallottuk az igazgatótól.

Krum Anastasov elmondta még, hogy ebben az évben Szerbiában megközelítőleg 4,5-5 ezer tonna fogyasztásra szánt halat tenyésztenek ki, ami elenyésző a korábbi 8.000 tonnához képest. A Kapitány-rét Halgazdaság pontyai jelenleg a helyszínre szállítva kilónként 440 dinárba kerülnek, a halárusító boltokban ez mintegy 560 dinárra rúg.

A halgazdaság technológusa, Željko Đanić elmondta, hogy a halastón külön figyelmet fordítanak a halasításra szánt ivadékok egészségi állapotára, mert az utóbbi években új betegségek támadják a pontyokat, ezért csakis jó erőben lévő, egészséges ivadékot telepítenek a tóba, de a betegségek még így is 30-40 százalékos veszteséget okoznak, a normálisnak mondható 10 százalékos technológiai veszteségen túl. Emiatt csökken a termelésük, ugyanakkor növekednek a kiadásaik. Nem elhanyagolandó az a kár sem, amit a kormoránok okoznak, mert ezek a falánk madarak irgalmatlan mennyiségű halat fogyasztanak el, és bárhol is teszik ezt, a halastón vagy a nyílt vízen, a kár mindenütt óriási.

A lehalászást követően a halastón előkészítik a telelőhelyeket a halaknak, hogy tavasszal, amikor a telepítés megkezdődik, edzett, jó erőben lévő, szinte zsírtalan, de proteinekben gazdag ivadékok kerüljenek a tóba, majd megnőve a fogyasztók asztalára is.
 

Bővebben: