Olyan neves történészek előadását élvezhette a hallgatóság Magyarkanizsán, mint dr. Kun Miklós Szovjetunió- és Oroszország-szakértő, továbbá dr. Haraszti György, aki a magyar civilek és hadifoglyok a Gulag/Gupvi táborokban témakörben mesélt. De szó esett dr. Srđan Cvetković jóvoltából a szerbiai és jugoszláviai táborok és börtönök 1945 és 1956 közötti időszakáról is. Zorica Marinković a kopár szigeti emberi sorsokról, Molnár Tibor Rózsa Miklós történetéről, míg dr. Forró Lajos a Tisza menti partizánmegtorlásokról tartotta meg lebilincselő, nem csak a történészek számára érdekfeszítő előadását.

Dr. Zakar Péter, a Délvidék Kutatóközpont elnöke a konferencia lényegéről szólva elmondta:

– A Gulag Emlékbizottság támogatásával több konferenciára került már sor, például Budapesten, Kolozsvárott, Bécsben és most itt Magyarkanizsán is. Ezeknek az a céljuk, hogy az úgynevezett Gulag-jelenséget értelmezzék a helyi viszonyoknak megfelelően. Szovjet minták alapján minden régióban más és más módon szervezte meg a kommunista állam azt az elnyomó apparátust és azt a lágervilágot, ahová a nemkívánatos politikai ellenfeleit elszállította, elkülönítette, és nagyon gyakran meg is semmisítette. Ez a konferencia megpróbál arra rávilágítani, hogy a Szovjetunióval összehasonlítva milyen volt ez az elnyomó rendszer az akkori Jugoszláviában. De azt is el kell mondani, Sztálin ma is a három legnépszerűbb közé tartozik a Szovjetunióban (!), így az ember néha nem is tudja, mikor beszélünk történelemről és a jelen politikai-társadalmi helyzetéről.

Dr. Forró Lajos, aki bár Szegeden él, ezer szállal kötődik Magyarkanizsához és Martonoshoz, a partizánmegtorlásokról tartott előadást, minekelőtt lapunknak adott nyilatkozatában kifejtette:

– Egyre több könyv és információ lát napvilágot e témakörökben, kutathatóak a levéltárak, inkább azzal van probléma, hogy kevés a kutató. Minden esetben mikrokutatásra van szükség, mint amit Molnár Tibor kollégámmal mi is végeztünk, például Magyarkanizsa község iratainak átnézése kettőnknek két évbe telt. Most már megegyezünk a szerb történészekkel is, hogy súlyos retorziók érték az itteni magyarságot, de a csúrogi emlékmű óta nem is szabad különbséget tennünk áldozat és áldozat között. Közös áldozataink vannak, éppen ezért kellene szorgalmazni a közös emlékhelyek elkészítését is ez ügyben, hiszen ez megnyugvást hozna mindenki számára.

Az előadások után a Preduzeće mermer című dokumentumfilmet vetítették le Zorica Marinković rendezésében, amely a Goli otokról szól, megspékelve eddig be nem mutatott titkosszolgálati anyagok ismertetésével és az ott raboskodó elítéltek nyilatkozataival.

Bővebben: