| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |

   2025.06.25.
Csapattá kovácsolódtak a Multikulturalizmus Táborának résztvevői

A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásával idén újra visszatért a magyarkanizsai Tisza-partra a Multikulturalizmus Tábora, amelyen két váltásban összesen 16 vajdasági középiskola diákja vett részt, összesen 128-an. A feladatokat a tanulók vegyes csapatokban oldották meg sikeresen – ezzel is elősegítve a tábor céljának megvalósulását: a nemzetek közti tolerancia erősítését. 

   2025.06.23.
Ki korán kel, jó portékát lel

Az idei második vásár igazán tartalmas és sikeres volt most vasárnap Magyarkanizsán. Sokan voltak, nagy volt a kínálat, nagy volt a hőség is, mégis kellemesen elfért minden és mindenki a nagy vásártéren, ahol plusz tartalmakkal is bővítették a most már újra régi fényében tündöklő, közösségi eseményt. Ezúttal a már jól megszokott vérnyomás és vércukorszint mérés és természetesen az árusok, lovasok és gyermekprogramokat szolgáltatók mellett új tartalommal ...

   2025.06.23.
A valóra vált lila álom

Mindenkiben ott van a természethez való ragaszkodás, kiben mélyen elrejtve, kiben egészen közel a felszínhez. Lelkünk egy kevésbé, vagy nagyon rejtett része emlékszik arra, hogy egy tőről fakadunk, és őseink a föld szagát mélyen belélegezve, verejtékcseppekkel is behintve azt – éltek egykor lassabban és jobban tisztelve az éltető erőt adó termőt. 
Erre az ősi erőre emlékeztet az az egy holdnyi lilaság is, mely a forgalmas Magyarkanizsa-Zenta közti ...

   2025.06.23.
Elsőáldozók találkozója Tóthfaluban

A Szabadkai Egyházmegye elsőáldozóinak találkozóját idén is Tóthfaluban rendezték meg szombaton, június 21-én. A találkozón a gyerekek megtanulhatták, milyen fontos szerepe van a hitnek az életükben, hiszen először közös imán vettek részt a templomban.  
A rendezvény célja a barátkozás és a vallás gyakorlása játékosan, sporttal egybekötve. A foglalkozásokba a plébánosok is bekapcsolódtak, akik megmutatták az idei elsőáldozóknak, hogy az ...

   2025.06.23.
Évadzáró műsort tartott a horgosi Bartók

Horgoson a néptáncnak és a népzenének nagyon erős, mélyre gyökerező hagyományai vannak - mondta Szécsi Zsolt, az egyesület művészeti vezetője. 
Az 1933 óta aktívan működő intézmény népművészeit telt ház fogadta a helyi Művelődési Ház színháztermében. A népművészeti szakcsoportok éves munkáját tekinthette meg a közönség.  
Szécsi Zsolt művészeti vezető elmondta: „Itt, Horgoson a néptáncnak és a népzenének nagyon ...

 
Keresés
 

   2016.12.02.
Az Újvidéki Színház vendégszereplése

A Piaf–marche / Piaf–menet (hommage á Edith Piaf) bemutatására december 3-án 20.00 órától kerül sor a Művészetek Házában a Kanizsai Kör Művészeti Műhely szervezésében.
„Száz éve, igen , pontosan száz éve született egy veréb.“
 Szereplők:
Mezei Kinga
Kőrösi István
a zongoránál: Varga Iván m.v.
Rendezés, látvány: Mezei Kinga
Dramaturg: Góli Kornélia
Koreográfus: Kiss Anikó
Jelmez: Csonti Andrea, Gero Katalin
Projekció: Baráth Attila
Díszletkivitelezés: Rápóti Attila
A rendező asszisztense: Puskás Zoltán
Ügyelő: Lovas Csilla
Világítás : Majoros Róbert, Mezei Edvárd

A vendégszereplést a következő szervezetek illetve cégek tették lehetővé: Kanizsai Kör Művészeti Műhely, Natural Kft,  Szalma Bau, Krin-Wood, Transporti Prestige
A belépés díjtalan.

Az először 2015-ben bemutatott darabról a következőt írták a kritikusok:
Egy hang a magas égből – Mezei Kinga Edith Piaf-alakításáról
Nemrég, amikor szinte az utca porából bukkant elő a vékonydongájú, de erőteljes hangú francia énekesnő, Zaz, aki e hangon igazságtalanságról, szerelemről, fájdalomról, örömről énekel megrázóan, lehetetlen volt nem felidézni Edith Piafot (1915-1963) – a legnevesebb francia sanzonénekesnőt, aki örökre újraalkotta a „zenés színpad csillaga” kifejezés értelmét nem csupán Franciaországban, ahol nemzeti kinccsé vált, hanem széles e világon. Ám a tavalyi év végén nem csupán Zaz miatt merült fel a kis veréb emléke, hanem azért is, mert Edith Piaf századik születésnapját ünnepelte volna decemberben. Ünnepli helyette a világ. Így van ez a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban és az Újvidéki Színházban is, amelyek koprodukciójában megszületett a Piaf-marche című előadás Mezei Kinga rendezésében, színpadi jelenlétében és énekében.
Az elsősorban a zongora mellé láncolt művésznőt Mezei Kingának sikerült más függőségeiben is megtalálni   felmutatja kötődését a férfiakhoz, az ópiumszármazékokhoz és az alkoholhoz, a reménytelen szerelemhez. Legfőképp azonban megkötött kezére irányít reflektorfényt – a kézre, amely tehetetlen a saját és a világ sorsa ügyében, főképp a második világháború idején. Ezen a fantasztikus és tragikus életúton egyetlen dolog volt, ami szabadon szárnyalt, mint egy madár (amit Edith művészneve is alátámaszt – a piaf verebet jelent) –, a hangja. Ennek a másfél méter magas asszonykának égig ért a hangja és egy olyan tartományból szólt, amelyet nem látni, csak érezni, mint Tamás Krisztus sebeit a Bibliában.
A darab fonalát Mezei Kinga és Góli Kornélia dramaturg a többé vagy kevésbé ismert nótákra fűzik fel, folyamatosan kontextusba helyezve azokat. Így minden jelenetet sanzon illusztrál, illetve minden sanzont jelenet – oda-vissza játék ez, ami drámaivá teszi a szituációkat. A színészi stíl, amellyel Mezei Piafot alakítja, burleszk-szerű, de eleven és gyors. A tempó igen intenzív – az előadók (még egy színész és egy zongorista) szinte átrohannak az előadáson, amely énekszámokból, minimális mozgásból és leginkább képzőművészeti elemekből tevődik össze. A fókuszban természetesen a művésznő röpke élete és karrierje áll, de a sebesség révén premier plánba kerül ami a legismertebb belőle ‒ az éneklés. Méghozzá úgy, hogy abból megsejthető a dal közelmúltja és közeljövője is. Így aztán még mélyebben derül ki az, hogy Edith meséje nem csak az övé, hanem mindannyiunké – szomorú mese a szerelem lehetetlenségéről és az emberfeletti küldetés hívó szaváról.
Mint egy zenés színpadi rituáléban (a marche indulót is, menetet is jelent) Mezei Kinga Edith Piaf szerepében transzállapotot ér el – abban az értelemben, hogy átlép, átáll a másik oldalra. Oda, ahol elveszik az ismert, a szomorú, a csúf, és a szépség, a jó és a fényes győzedelmeskedik. Még ha Mezei Kinga nem is hasonlít – sem hangjában, sem kinézetében – Edith Piafra, az alakítás annyira izgalmasra sikeredett, hogy akkor is örülni fog a néző a találkozásnak, ha soha nem tudta, kicsoda Edith Piaf, nem tud franciául vagy nem szereti a sanzonokat.
Igor Burić
A kritika a Dnevnikben jelent meg a Kritikuskaraván program jóvoltából
* * *
Padam, padam, padam
Vajdaságban nem sok olyan színésznő van, aki bátran nyúlhat Édith Piaf francia sanzonénekesnőhöz, az életművéhez, és nem sok vállalhatja, hogy több mint egy órán át énekli a zseniális énekesnő dalait francia nyelven, egy szál zongorakísérettel. Mezei Kinga megteheti. És aki ismeri, és hallotta már énekelni, az biztos lehet benne, hogy a Piaf‒Mezei-páros nem fog csalódást okozni.
A Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház koprodukciójában jött létre a Piaf-marche (Piaf-menet) című előadás. Az együttműködés ez esetben azt jelenti, hogy Szabadkán Mészáros Gábor, Újvidéken pedig Kőrösi István Kinga partnere a színpadon.
Mezei Kinga tizenhárom éve játszotta el először Édith Piafot a Rózsaszínű halál című produkcióban szintén az Újvidéki Színházban, ám ezzel a mostanival talán még nagyobb kihívás elé állította saját magát, hiszen szöveg (legalábbis magyar nyelven) egyáltalán nincsen az előadásban, csak a dalok, azok is eredeti, francia nyelven.
Érdekes módon egyáltalán nem hiányzik a párbeszéd. Beszélnek a mozdulatok, a zene, a pillantások, a képek, a zenedobozok, és beszélnek a vászonra vetített felvételek. Mi, nézők pedig pontosan értjük az utalásokat, pontosan tudjuk követni a törékeny énekesnő életének lépcsőit. Ez egy bátor és helyes döntés volt az előadás dramaturgja, Góli Kornélia és a rendező, Mezei Kinga részéről.
Zenével Varga Iván mesél, ő kíséri a dalokat zongorajátékával, beépülve a díszletbe, azaz a zongora mögé. És a zongora sem csak egy zongora, de mivel Piaf esetében szinte minden a zenéből indul ki, életének díszlete és kellékei is zongorából alakulnak egyszer autóvá, aztán apró szobává, máskor meg fiókos szekrényként pezsgőspoharak kerülnek ki a gyomrából. Ezenkívül egy kerékpár és egy utcai lámpa látható a színpadon, néhány zenedoboz is megszólal, látunk egy Piaf-bábot (Bodor Kata alkotása) az utcai lámpa halovány fényében állva, majd padon ülve élő másával.
A vetítések autó mellett elsuhanó tájat vagy éppen katonaságot varázsolnak elénk, és azzal együtt a háborút, majd az énekesnő boxoló szerelmének mérkőzését. Felcsendül a Padam, padam, a Non, je ne regrette rien és még sok-sok ismert, illetve kevésbé ismert dal, miközben orrunkat megcsapja az ötvenes-hatvanas évek Párizsának füsttel, könnyekkel, alkohollal és parfümmel átitatott éjszakáinak fuvallata, a dalok szövege kivetítve is követhető fordításban.
Félelmetesek az előadásnak azok a pillanatai, amikor Mezei Kinga teljesen átalakul Piaffá. Ilyenkor el is felejtem, hogy színházban vagyok, annyira „élő” az egész, mintha egy dokumentumfilmet néznék. Mintha Édith tenyere görnyesztené Kinga hátát, és Édith hangja szólalna meg Kinga torkán át néhány dallam által, a két nő mozdulata, testtartása kísértetiesen hasonlít egymásra. Ezt remekül ellenpontozza Mészáros Gábor magas férfialakja, a törékeny, madáralkatú énekesnő még törékenyebb lesz.
Édith Piaf december 19-én lett volna százéves. Boldog születésnapot kívánunk neki, akárhol legyen is, avagy bon anniversaire! Aki pedig sanzonra vágyik, és Párizsra, az menjen el színházba. Újvidéken vagy Szabadkán. Padam, padam, padam...
Szerda Zsófi
Megjelent a 7 Nap hetilapban