A község települései

Völgyes van legmesszebb Magyarkanizsától, a község székhelyétől. Ezen a helyen már a múlt században sűrű tanyarendszer alakult ki, a későbbiek folyamán elkészült a vasút, illetve a kis megállóhely, majd az elemi iskola és a csárda.

Vojvoda Zimonjić a löszös talajú Járás és a Kanizsai-rét érintkezési övezetében terül el. Körülbelül 1921-26 táján létesült, tervszerűen kialakított településként néhány jelentős földút találkozásánál, a néhai Kanizsai Csárda és a vasútvonal közelében. Mindössze néhány utcából áll, amelyek közül a jelentősebbek a műúttal párhuzamosak. Önálló településsé 1948 után vált. Lakossága főleg mezőgazdasággal foglalkozik, vagy pedig a kanizsai vállalatoknál van alkalmazásban.

Dr. Papp György

Újfalu, a neve is erre vall - a község legfiatalabb települése. A valamikori nagybirtokok (a Baták, Sótiak, Dukaiak tanyái) területén alakult ki. Ezek örökében földműves-szövetkezet alakult meg, amely ma a Mezőgazdasági-ipari Kombináthoz tartozik. A birtok szomszédságában épült ki a település, lakosai az ott dolgozókból kerültek ki.

Dr. Papp György

A falu kialakulása - amint a neve is bizonyítja - Tóth József néhai földbirtokosnak köszönhető, aki birtoka egy részét tanyája közelében részben kiosztotta, részben eladta házhelyekként napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak. Később, 1905-ben felépült a település temploma, századunk második évtizedétől kezdve pedig elkészült az elemi iskola és egy csendőrállomás is, sőt csakhamar bolt is létesült.

A mai Oromhegyes területe már az őskorban lakott hely volt, amit a csiszolt kőkorszaki leletek is bizonyítanak, amelyek az Általános Iskola építésekor kerültek elő. Az első középkori településre vonatkozó okirat 1271-ből származik, vagyis Fel-Adrianra, Felső-Adorjánra vonatkoztatható, amely már kolostorokkal is rendelkezett. Ezek alapján vélekedett úgy Dudás Gyula jeles történészünk, hogy ez a Felső-Adorján csak Tetőhegyes - a mai Oromhegyes területén állhatott.

Orom 1889-ben vált településsé. Kialakulásában a vasútállomás, több jelentős út kereszteződése és az általános iskola létesítése voltak döntő hatással. A vasúti megálló és állomásépület azon a helyen épült, ahol a kanizsa-csantavér-topolyai út a vasutat átszeli, és ezáltal a településmag is létre jöhetett. Az iskolaépületen kívül hamarosan malmok, bolt, kocsma is megépült.

Martonosról az írott forrásokban először 1237-ben történik említés, a Martinus nevű kolostor kapcsán, amelyet a tatárjárás után ismét felújítottak. Egy nemesi birtok határleírása nyomán 1335-ben martonosi nemesekről esik szó, például Bekusról, Martonosi Lőrinc fiáról, később pedig Pestyéni István de Martonos-ról is.

Kispiacot 1935-ig a legjobb térképeken is hiába keresnénk kitűnő fekvésű helyén, a Telecskai dobok - Orompartnak nevezik errefelé - az egykor nagyobb hírnévnek örvendő Körös és a Járás kietlensége által körülölelt termékeny területen, ahol a homok a fekete földdel, a dombhátak a legelőkkel, ezek pedig a rétséggel futnak össze, s kicsiben egész Észak-Bácska képét varázsolják elénk.

Kishomok új település, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben keletkezett. Még 1881-ben csak 7-8 háza volt, a homokterületen áthaladó út mentén. Kialakulása egyrészt annak köszönhető, hogy a felparcellázott területet a földnélkülieknek telekként eladták, másrészt közlekedési szerepének. A mai település történeti magva a régi szabadka-kanizsai kocsiút egy szakasza, amely Martonost is összekötötte Szabadkával. Még nagyobb szerepe volt a 18. században, amikor a martonosi, kanizsai, szabadkai katonai sáncokat kötötte össze.

Magyarkanizsa címere Kanizsa neve valószínűleg szláv eredetű, a knez, knezsev szavakból vezethető le, de arról nincs adatunk, hogy elsődlegesen mire vonatkozot