A polgármester ünnepi köszöntője

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplők!

Március 15-e van. 163 év telt el az 1848-as magyar forradalom kitörése óta.
Március idusát 163 éve minden évben ünnep köszönti, hiszen már első évfordulóján nyilvánvaló volt, hogy azon az esős-borús 19. századi márciusi napon a nemzet számára fontos, meghatározó történelmi események zajlottak Budapesten.

1848. március 15. a magyar történelem egyik legjelentősebb dátuma, Magyarország újkori történetének, a nemzeti identitás kiforrásának fontos eseménye.
A Bécsben kirobbant forradalom hírére a ma már márciusi ifjakként ismert fiatalság az azonnali cselekvés mellett döntött. Március 15-én reggel az egyetemi ifjúság mozgósításával, a Tizenkét pont kihirdetésével elkezdődött a tüntetés, mely óráról órára egyre tömegesebbé vált. Fél 11 tájban a több száz főnyi tömeg – a szabad sajtóért harcolva – lefoglalta Landerer és Heckenast belvárosi nyomdáját és kinyomatták a forradalom dokumentumait. A Tizenkét pont és a Nemzeti dal kinyomtatott példányaiból több ezret osztanak szét a sokaság között. A hatalmassá nőtt tömeg a pesti Városháza elé vonult és a városi vezetéssel is elfogadtatta a Tizenkét pontot. A tömeg a hajóhídon át a várba vonult, kiszabadította budai börtönéből Táncsics Mihályt, akit diadalmenet kísért vissza Pestre. A nagy nap délutánján népgyűlés zárta a tömegdemonstrációk sorát. Pesten vér nélkül győzött a forradalom.

A fiatalság ünnepe

A márciusi ifjak többsége nem volt harminc éves, többségükben húszas éveikben járó fiatalok voltak. Olyan fiatalok, akiket egyszerre jellemzett az elkötelezett hazafiság és az európai látókör. A márciusi ifjak fiatalságának tüze, hazaszeretetük, szabadság iránti vágyuk és mégis fegyelmezett, felelősségteljes magatartásuk biztosította a forradalom nemességét. Az ő tetteik nyomán válhatott március 15-e a fiatalság ünnepévé, szimbolikus értelemben a nagykorúvá váló, a saját sorsát kormányozni képes társadalom ünnepévé.

Az állam szuverenitásának ünnepe

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eredménye vitathatatlanul jobbágyfelszabadítás és a polgári jogegyenlőség megteremtése volt. Annak elérése, hogy az ország átlépett a feudális társadalmi rendből a polgári társadalmi rendbe. Az elért társadalmi reformoknak köszönhetően elindított a polgári átalakulást. A vérontás nélküli forradalom, az önvédelmi harc révén pedig a nemzeti identitás alapköve és a nemzeti mitológia része.

A nemzeti egység ünnepe

Mikor ma március idusára gondolunk, egy tény mindenképpen szembetűnik: az addig és azóta is párját ritkító nemzeti egység! A forradalmárokat, a népet akkor nem a konfrontáció, hanem a béke, nem az alattvalói lét, hanem a szabadság, nem a késhegyig menő viták, hanem az egyetértés vezérelte. A magyar politikai elit legkülönbözőbb csoportjai tudtak együttműködni, mert felismerték a közös ügyet, a közös célt. Éppen ezért lehetséges, hogy 1848. március 15-e máig a magyar társadalom egyik legpozitívabb élménye. Ma is példaként állíthatnánk ezt a magatartást, hiszen szomorú hétköznapi tapasztalat, hogy a közös akarat hiánya a fejlődés kerékkötője számos esetben.

Az európaiság ünnepe

A budapesti események szerves részei voltak az 1848-as európai forradalmi hullámnak. Európa peremén visszavonhatatlanul megfogalmazódott egy nemzet igénye a szabadságra, a függetlenségre, egy olyan rendre, amely végre nem eltávolít, hanem közelebb visz Európához. A forradalmárok szívében és lelkében magyarság és európaiság számára egyaránt volt hely, sőt feltételezték egymást. Ők nem voltak hajlandók magyarságuk és európaiságuk között választani. A történelmi események nyomán számunkra ma is ez az egyik legfontosabb tanulság és kihívás: erősíteni önmagunkban és honfitársainkban az Európához való tartozás közös akaratát.

Március 15. üzenete

163 évvel a forradalom kitörése után vajon milyen üzenetet hordoz számunkra március 15-e?
A felelősségvállalás és az összefogás szükségességének üzenetét.
Hiszen annak ellenére, hogy a mai társadalom jóval könnyebb helyzetben van, mint 1848-ban - képviseleti demokrácia van, szabad a véleménynyilvánítás, a hatalom letéteményese a nép, amely választott képviselői útján gyakorolja a hatalmat – az emberek értékrendje jelentősen átrendeződött. Nem fontosak a hosszútávú célok, csak a rövidtávú, önös érdek, nem fontos a közösség, csak az egyén és annak előrehaladása. Kis közösségeinkben tettenérhető a felelőtlen magatartás megannyi területen: nem védjük kellőképpen környezetünket, nem óvjuk kultúránkat, hagyományainkat, érdektelenség uralkodik megannyi területen. Hol vannak a közös célok, a közös érdekek? Félő, hogy ha ezt így folytatjuk, elveszítjük identitásunkat – pedig őseink nem ezt akarták. Éppen ez ellen küzdöttek 1848-ban is.

Hát küzdjünk mi is azért, ami a miénk, hiszen ide tartozunk! A lehetőségek adottak, csak ki kell használnunk. Együtt – közösen! A véleménynyilvánítás szabadsága, a civil szerveződés szabadsága a mi eszközünk. Községünk jövőjéért mi mindannyian felelősek vagyunk. Közösen kell küzdenünk: az iskoláért, az óvodáért, kultúránk és értékeink megőrzéséért.

1848. március 15-e arra tanít bennünket, hogy nem szabad feladni. Akkor sem ha nagyszámú ellenféllel kell szembenézni, akkor sem, ha fogy a magyarság, akkor sem, ha nehéz megmaradni…
Emlékezzünk a mai napon Kossuth-ra, Széchenyire, Wesselényire, Petőfire – azokra, akik mertek nagyot álmodni és összefogásban megvalósítani azt. Emlékük bizonyítja, hogy a fejlődés záloga az egyén maga.

Mindannyiunknak szép, békés és méltó emlékezést kívánok a mai napra.

Nyilas Mihály
magyarkanizsai polgármester